Az öntött karimák és a vakkarimák közötti különbségek

Gyűrű{0}}alakú, csavarlyukakkal ellátott összekötő alkatrész, amelyet gömbgrafitos öntöttvas csőrendszerekben használnak csövek, szelepek, szivattyúk és egyéb berendezések összekapcsolására. Párosítást igényel egy csatlakozó karimával, a tömítést a köztük lévő tömítéssel lehet elérni

A fő test egy kör alakú tárcsából áll, egyenletesen elosztott csavarfuratokkal (a számot a csőátmérő specifikációja határozza meg, pl. a DN100 karimák általában 8 csavarlyukat tartalmaznak). A belső felületen a csőcsatlakozás típusának megfelelő (gömbgrafitos öntöttvas csőkötésekhez) megfelelő dugó vagy csap található. A tárcsa felülete sík, egy fenntartott tömítőhoronnyal (gumi, azbeszt vagy egyéb tömítések elhelyezésére). A teljes szerkezet „gyűrű alakú és nyitott”, a középső furat pedig a cső belső átmérőjéhez igazodik, hogy biztosítsa a közeg akadálytalan áramlását.

Karimás{0}}szerelvény, amelyet a gömbgrafitos öntöttvas cső végének tömítésére használnak, megakadályozva a közeg áramlását. Nem igényel illesztőperemet, és a csővéget függetlenül tömítheti.

Hasonlóképpen egy gyűrű -alakú tárcsa, amelynek felületén csavarlyukak vannak elosztva (azonos specifikációjú csövek karimáinak száma és átmérője megegyezik az azonos specifikációjú csövek karimáinak számával és átmérőjével, biztosítva a közvetlen csatlakozást a csőkarimákkal). Hiányzik azonban a központi nyílás, ehelyett tömör tárcsaszerkezetet alkalmaz (lapos felülettel vagy megerősített bordákkal a nyomásállóság növelése érdekében). Belső tömítőhorony (a tömítések elhelyezéséhez) beépíthető. Az általános szerkezet „gyűrű-alakú és tömör”, amelynek fő funkciója az, hogy blokkolja a médiák be- és kilépését a folyamatban.